Élő zene vs. gépzene
A halál egyike a legintimebb dolgoknak az ember életében.
A születés, az esküvő és a temetés, talán a legjelentősebb események is, amik megismételhetetlenek.
Éppen ezért véleményem szerint fontos, hogy őszinte és tiszta legyen mindaz, ami ezeket a ceremóniákat körülveszi.
Tudom, hogy ez sok esetben nem lehetséges, de ami rajtam múlik, azt igyekszem tiszta szívvel adni.
Sokszor szóba kerül a kérdés, hogy miért jobb a szóló ének a gépzenénél.
Mindannyian láttunk már amerikai filmeket, általában mindegyikben szokott lenni egy temetés.
A sír szélére áll egy színes bőrű kerek hölgy, és elénekli az Amazing Grace-t, ami egy spirituálé. Egyedül énekel, de mégis teljes zenét alkot.
Egy élet emléke kelhet szárnyra az ének által, mindaz az érzés, fájdalom és szeretet, ami sugárzik az ott lévő gyászolók szívéből.
Igazán őszinte és intim pillanat lehet, amihez nem illik a dob, és a gitár.
Nem illik ide a gépzene. Ami rideg, és nem csak nekünk szól.
Egy-egy szám mindenki számára mást és mást jelent.
Lehet, hogy az első táncot kedvesünkkel, és lehet, hogy pont egy szakítás emléke ugrik be.
De ha mondjuk a „Kell még egy szó” című számot eléneklem a sírnál, az nem hasonlít semelyikre sem, sem a Demjén Rózsi féle előadásra, sem Géczi Erikáéra.
Teljesen egyedi, így ebben a minőségében csak és kizárólag abban a pillanatban születik, és a következőben már nincs is.
Azért a pillanatért született, hogy ott, azon a temetésen elhangozzon.
Idestova 20 esztendeje énekelek embereknek.
Elmondhatom, hogy sok szép pillanatot őrzök a szívemben, sok-sok hálás pillanatot.
Véleményem és tapasztalatom szerint elégséges az a gépzene, ami a ravatalozóban várakozó zeneként elhangzik.
